Válogatott versek

A Wikiforrásból
Válogatott versek
szerző: Károly György

Zsoltár[szerkesztés]

in memoriam Kecskeméti Végh Mihály


Szömit a Fönnvaló tűlem elfordítá,
Nyűgeim sokságát bőven szaporítá,
Sok ellenségömet elémbe plántálá,
Kivagyiságokban kapatá, bíztatá.


Adó és uzsorás hószám möglátogat,
Viszik már ködmenem, utolsó barmomat,
Tőzsérök tetemi garasomtul dagad,
Az fene némötség öszi a húsomat.


A nagy nyavalyákban fölöst bővelködék,
Hitben és virtusban mögcsúfol az ínség,
Felebarátimban rútul csalatkozék,
Azért segélj Isten, hogy már békét lelnék!

Átutazóban[szerkesztés]

hommage à Arthur Rimbaud


Örökké úton – mindig máshol alszom:
selyemben, sárban, árokpartra lökve,
szemétre vetve, bölcs könyvekbe kötve –
széllelbélelt vadóc az utcasarkon,
akinek eszmévé rohadt az ökle
s cipőfűzőjén citeráz a chanson,
kitől hideglelést kap minden asszony
és fogadókban ül már mindörökre;
vigyorgok ittasan, mint dőre vendég,
ki nem is sejti, hogy palira vették
s kifizetett bután mindent előre;
az étel sótlan, rághatatlan emlék,
a bor csak máslás, tüze is üresség,
nem lacrima Christi, csak ócska lőre.

Depi[szerkesztés]

A Múzsa szigorú diétára fogott,
a csorba elmeél úgy vág, akár a bot,
és hajdanvolt hangom hamis, rekedt fagott,


a tehetetlenség, a rosszkedv fogva tart,
kiment a processzor, gagyi a szoft, a hard,
s a gonosz szerkesztők nem kajálják a szart.


Segítsenek rajtam jósok, varázslovak,
kokovázó gyurcsók, szülék, vajákosak,
mirákulum kell, egy menő, új változat!


Lenyelek én minden rizsát, link hadovát,
virtuális dugást, kártékony földsugárt,
réti pipiteret (bár nem használ, nem árt);


lehetne benne még galóca, bőregér,
varangy, bagolyköpet, csupán a jambusér,
beléndek, encián, pi-víz, angyalgyökér,


és kéne kis katáng, kuráre s korpió
kosbor, kapor, kökény, kömény, kókuszdió,
be klassz e kőkemény alliteráció!


Lesz még jó vers ezer, gondolattal teli,
s a cím, a sok plakát harsogva hirdeti:
designer, brewed & bottled by Károly Gyuri!
lásd a címsort…

December[szerkesztés]

A templomajtót kitárja a szél
Fáradt léckerítések földre fekszenek
Szégyenkeznek pucér vályogfalak
Röhögve száll az ördögszekér

A tisztaszoba fényképei[szerkesztés]

Tornay Marinak


a kísérlet tiszta jóakarat-fehére az eleve kudarcra
ítéltség érzem mint a kutya az esőt feketéje a fal
Húsvét előtt meszelt fehérsége a képkeretek barna-
feketéje nyalka huszárbajusz suvickfeketéje elsőál-
dozó kislány ártatlan titokfehére kezében a virágok
orgonafehére haja napszítt fehére magas szárú cipő
ünneplő ormótlan feketesége a masni keményítőfehére
lánykoszorú frissen esett hó fehére esküvő két nyomo-
rúságból egyet kuporgatás fehérsége kivilágos kivir-
radtig részeg feketéje nyolcadik gyereket dajkáló
bölcső ölfeketéje bandzsító kisbaba tejfehére apám
téli temetése rögök ruhák szemek feketéje ingek s a
hó fehére a fán eper feketéje alatta anyám gyászfeke-
téje lelke nemértés-fehére itt még nem látszik hogy
rágta szét a rák fehére megint temetés fehére feketé-
je biciklin mosolygó legényke izzó vas fehérsége Don-
kanyar süket feketesége unokák cukorfehérsége egy év-
ben egyszer látni vágyfeketéje a falakon csempefehér-
ség ápolók vértelen fehére a minden évvel kevesebben
örök éjfeketéje…
… és ha még csak ezekből az élénk színekből állna
össze a tisztaszoba fényképeinek fehére feketéje

Sírvers[szerkesztés]

Éltem, ahogy tudtam, haltam, mint a többi,
nem voltam elég jó csalni, lopni, ölni,
élni se volt könnyű, szar volt megdögölni.
Gajdolhat gödrömnél bármely szekta papja,
istenét és engem egyaránt becsapva,
hogy lelkem a mennybe valahogy becsalja,
nem megyek sehova! Otthonom kiásva.
Örök nélkülözés lelkemet elvásta.
Vándor, kotródj innen, gondolj inkább másra!

Tájidegen fenyők[szerkesztés]

Köszvényes gyökerek, reumás törzs, hullik a lomb is,
semmibe markol az ág, por lepi tűlevelét.
Semmibe markol a gondolatom, csak sorvadok, én is
tájidegen vagyok itt, mint ez a satnya fenyő.

A költő panasza[szerkesztés]

1.

Tenger a gond, így nem lehet írni se immár –
sír a poéta, szegény, zokszava égbe kiált.
Drága barátom, nézd csak a kertet: szú öli, pondró
féreg emészti a fát – s ágain alma terem!


2.

Tenger az ár, itt nem lehet inni se immár –
sír a poéta, szegény, tíz laza fröccse után;
hőzöng részegen és szava óbor a kocsmai népnek,
s hirdeti, míg jön az éj, mit budifalra skribált.

Tizenegy Árpád-kori hexameter[szerkesztés]

Tarján Tamás születésnapjára


Tarján, Úz, Keszi, Ond, Buda, Kürt, Vata, Tas, Huba, Kurszán,
Alpár, Kont, Keve, Hont, Vezseny, Onga, Levente, Lehel, Fajsz,
Rátót, Vajta, Botond, Gyula, Örs, Tököl, Illye, Monoszló,
Ják, Üllő, Töhötöm, Csaba, Csát, Beled, Édua, Tázlár,
Álmos, Detre, Csanád, Mizse, Bács, Becse, Bendeguz, Ellák,
Nyék, Gég, Zolta, Zalán, Abos, Őd, Csepel, Ugrin, Uros, Bél,
Tétény, Törtel, Atád, Megyer, Attila, Taksony, Adalbert,
Ajtony, Vajk, Aladár, Kada, Csák, Ete, Géza, Kötöny, Bars,
Moys, Kán, Kende, Szabolcs, Bene, Gut-Keled, Orseoló, Kál,
Árpád, Gyarmat, Előd, Csete, Csót, Boda, Vászoly, Adorján,
Solt, Bulcsú, Omodé, Ugod, Ukk, Aba, Horka, Kenéz, Zács.

Szent Ferenc[szerkesztés]

a katedrálist építő Németh Péternek


kő kőre, csak tudás és türelem kell
s felépül templomával egyre jobban
teremtő istenéhez majd az ember,


Assisi Szent Ferenc, semmi sem úgy van!
bárha a szent Ige százszor, ezerszer
megtestesült az Írásban s a szóban!


A törpe szolganép ma sem akar mást,
csak élni, mint az állat, öntudatlan,
zabálni, inni, böfögni folyvást,


parancsra röhögni, ha int a sóman,
szerezni, fillérért (f)eladni egymást,
és szél ha támad, elbújni a lyukban


és nincs bennem harag, nincs megbocsátás.


Kő kőre, csak remény, hit, szeretet kell,
s felépül templomával egyre jobban
teremtő Istenéhez minden ember.

Napló[szerkesztés]

(Mosó Zolinak, József Attila után, nagyon szabadon)


Ülünk a dumánál
valami gagyi pláza konfetti-fényei
mint nyaktiló
gitárod nyakára esnek
és bőg a húr
mint sárgult protkóval a gyermek
ki nem tud szeretni
kit nem szeretnek
Főbenjáró hazátlan-bennszülöttek
bőgünk lépcsőin a feneketlennek
mert sose tanultuk
mesterségét a szeretetnek
(zingi-zongoráznak a kipi-kuplerájban)
ütünk és vernek
Kiönt a (le)folyó
(bűzlik a felszín és gyilkol a mély)
s mi egy szovjetbarokk emlékmű ormán
dekkolunk-drukkolunk
szennyben kepesztő megunt szerelmeinknek
…ja meg a Duna is
és azok a békességes sosevolt estek –
Dinnyehéj-cipőnk a rakodóparton
benne még a láb

Születésnapodra[szerkesztés]

Cirkusszal ünnepel a flitteres világ,
szobrod van már, amit koszorúzni lehet;
koplaltál eleget, kajáld a sok rizsát!


Kőbunkók idézik hibátlan nevedet:
gagyognak s ragyognak. Ki lát, vakulni vágy,
s unottan kaparász egy áruvédjegyet.


A nép hasad tovább, mint széken a kabát,
s hiába, úgyse lesz kettő az egy meg egy –
Költőnk nyelvtant tanult, nem matematikát.

Tartalom[szerkesztés]